Molière: Tartuffe olvasónapló

Molière egyik legjelentősebb és legtöbbet játszott komédiája, a Tartuffe, a világirodalom és a drámairodalom egyik mesterműve. Az érettségi vizsgán a XVII. századi francia klasszicizmus, a komédiafajták, valamint a drámai szerkezet és a jellemkomikum mintái kapcsán is gyakran előkerülő tétel. Ez az olvasónapló és érettségi tétel részletesen bemutatja a mű keletkezéstörténetét, szerkezetét, szereplőit, központi konfliktusait és eszmei mondanivalóját.

⚠️ Fontos érettségi tipp: A Tartuffe esetében különösen fontos hangsúlyozni a drámahármas egység szabályának érvényesülését, valamint azt, hogy a komikum forrása nem csupán a jellemhibákban, hanem a társadalmi képmutatás leleplezésében rejlik.

A mű keletkezése és a botrány

Molière 1664-ben írta meg a Tartuffe első változatát, amelyet először Versailles-ban, XIV. Lajos udvarában mutattak be. A darab azonnali és gigantikus botrányt kavart. A befolyásos egyházi körök, különösen az úgynevezett Képmutatók Társasága (egy titkos vallási szervezet), azonnal felismerte a darabban a saját álszentségük kritikáját. Betiltották a darabot, és Molière-t kiközösítéssel fenyegették.

A szerző azonban nem adta fel: éveken keresztül küzdött a darab engedélyezéséért. Három különböző változatot írt, mire a harmadik, ma is ismert, ötfelvonásos formában – XIV. Lajos közvetlen közbeavatkozásának köszönhetően – 1669-ben végre szabadon színpadra kerülhetett. A király felismerte, hogy a darab nem a vallást, hanem a vallással visszaélő álszenteket támadja.

A Tartuffe műfaja és szerkezete

A Tartuffe műfaja klasszicista komédia (pontosabban jellemkomédia és helyzetkomédia keveréke), amelyet alexandrinusokban (magyarul rímes tizenkettesekben) írtak. A darab szigorúan követi a klasszicizmus esztétikai elveit, különösen a hármas egység szabályát:

  • Hely egysége: A cselekmény kizárólag Orgon párizsi házában játszódik.
  • Idő egysége: A történet alig 24 óra alatt játszódik le.
  • Tett egysége: Egyetlen központi szál fut végig, amely Tartuffe hatalomátvételi kísérletére és leleplezésére fókuszál.

Főbb szereplők és jellemfejlődésük

Molière mesterien építi fel a karaktereket, akik gyakran egyetlen domináns tulajdonság köré épülnek (ez a klasszicista vonás), mégis hihetően mozognak a drámai térben.

Tartuffe, az álszent

A darab címszereplője csak a harmadik felvonásban lép előszörszínre, de jelenléte az első perctől kezdve uralja a teret. Tartuffe az álszentség mintapéldánya: külsőleg rendkívül vallásosnak, alázatosnak és szegénynek mutatja magát, miközben gátlástalanul törekszik a vagyonra, a hatalomra és Orgon feleségének megszerzésére. Alakja az emberi képmutatás univerzális szimbólumává vált.

Orgon, a vakon hiszékeny családfő

Orgon a polgári család feje, akinek jelleme a túlzott rajongás miatt torzul el. Miután Tartuffe megmentette az életét (vagy csak elhitette ezt vele), Orgon bálványozza a szélhámost. Képtelen átlátni a csalást, és vakon követi Tartuffe minden utasítását, még a saját családját is háttérbe szorítva.

Eliza és a józan ész képviselői

A családban szinte mindenki átlát Tartuffe játékán. Elmira (Orgon felesége) okos és higgadt, őleleplezi meg Tartuffe-öt egy csapdán keresztül. Damis (Orgon fia) hirtelen haragú, azonnal erőszakkal lépne fel. Mariane (a lány) és szerelmesen, Valér, a fiatalok tehetetlenek a szülői akarattal szemben. Különösen fontos karakter Dorine, a cselédlány, aki a néző hangjaként, éles nyelvvel és józan parasztinával kritizálja az eseményeket.

💡 Érdekesség: Dorine karaktere a francia vígjátékok „okos szobalány” típusának csúcsa. Bár alacsony társadalmi státuszú, ő az egyetlen, aki nyíltan szembeszáll a családfővel, és igazságot mond a szemébe anélkül, hogy azonnal elbocsátanák.

A cselekmény vázlata

A dráma cselekménye feszesen épül fel a bekövetkező fordulópontok mentén:

  • Expozíció: Megismerjük Orgon családját, akik kétségbeesve tapasztalják, hogy a családfő minden befolyását és vagyonát egy idegennek, Tartuffe-nek ajándékozta.
  • Bonyodalom: Tartuffe megérkezik, és kibontakozik az álszentsége. Orgon még a lányát is hozzá akarja kényszeríteni, elrontva Mariane és Valér boldogságát.
  • Tetőpont: Elmira csapdát állít Tartuffe-nek. Elrejti férjét az asztal alá, majd elcsábítani próbálja a szélhámost. Tartuffe azonnal lelepleződik: nyíltan szerelmet vall az asszonynak, és becsmérli Orgont. Orgon a saját szemével látja a csalást, így kinyílik a szeme.
  • Kifejlet / Megoldás: Tartuffe azonban bitorolja a házat, mert Orgon korábban átíratta rá a vagyont, ráadásul Orgonnál lévő kompromittáló iratokkal is zsarolja a családot. A darab végén egy deus ex machina (isteni közbenjárás) menti meg a családot: a király (XIV. Lajos) hírnöke felismeri Tartuffe-öt mint körözött bűnözőt, és letartóztatja.

A mű fő témái és üzenete

A Tartuffe központi üzenete a képmutatás és az álszentség leleplezése. Molière nem a vallást kritizálja, hanem azokat az embereket, akik a vallás álarca mögé bújva követnek el aljasságokat. A darab rávilágít arra, hogy a vak hiszékenység (Orgon magatartása) legalább olyan veszélyes, mint maga a bűnöző szándék.

Emellett a mű fontos társadalmi szatíra is: mutatja, hogyan tud egy gátlástalan kalandor betörni a polgári családok intim szférájába, ha a hatalom és a vagyon vakvágányra fut.

⚠️ Vizsgakérdés figyelmeztetés: Gyakran kérdezik az érettségin, hogy miért tartják a befejezést „külsőlegesnek” vagy mesterkéltnek. A királyi kegyelem (deus ex machina) valójában egy udvarias főhajtás XIV. Lajos felé, hiszen nélküle a darab tragédiával végződött volna, ráadásul a cenzúra sem engedte volna át a művet.

Összegzés

Molière Tartuffe című komédiája örök érvényű alkotás. A darab szereplői, a konfliktusok dinamikája és a társadalomkritika ma aktuálisabb, mint valaha. Az érettségin kiemelt hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a komikum milyen eszközökkel leplezi le az emberi gyarlóságot, miként érvényesülnek a klasszicizmus szabályai, és hogyan válik a darab a világirodalom egyik legfontosabb drámájává.

Hasonló