Nyikolaj Gogol: A revizor olvasónapló
Nyikolaj Gogol orosz író A revizor című komédiája a világirodalom és a drámaírás egyik alapköve. Az 1836-ban bemutatott darab nemcsak a 19. századi cári Oroszország bürokratikus rendszerének tökéletes szatírája, hanem egyetemes érvényű korkép is az emberi gyarlóságról, a képmutatásról és a hatalommal való visszaélésről. Ebből az olvasónaplóból és érettségi tételből mindent megtudhatsz a mű keletkezéséről, cselekményéről, szereplőiről és mélyebb rétegeiről, ami a sikeres vizsgához szükséges.
Bevezetés és a mű keletkezése
Nyikolaj Vasziljevics Gogol (1809–1852) az orosz realista próza és drámairodalom megteremtője. Műveiben a groteszk, a fantasztikum és a kíméletlen társadalomkritika különös keveréke jelenik meg. A revizor ötletét – ahogy a hagyomány tartja – maga Alekszandr Puskin adta Gogolnak, aki egy valós történetet mesélt el egy utazóról, akit valahol Oroszországban tévedésből magas rangú kormánybiztosnak néztek.
Gogol a darab megírásával radikális fordulatot hozott az orosz színházban. A korabeli vígjátékokban általában a szerelmi intrikák vagy a félreértések domináltak, Gogol azonban a komikumot a társadalmi valóság leleplezésére használta. A híres mottó – „Ki a nevetőn ne nevess, magadon nevetsz!” – rögtön a darab elején kijelöli az olvasó és a néző számára a darab erkölcsi horizontját.
A mű cselekménye és szerkezete
A revizor ötfelvonásos komédia, amely klasszikus egységekben (hely, idő, cselekmény hármas egysége) épül fel, bár a cselekmény rendkívül pergő és dinamikus. A dráma időtartama alig néhány napot ölel fel.
1. felvonás: A pánik
A darab egy provinciális, isten háta mögötti orosz kisvárosban játszódik, aminek élén a korrupt Skvoznyak-Drihmunov polgármester áll. A helyi hivatalnokok (bíró, iskolaigazgató, kórházigazgató) éppen a szokásos ügyeskedéseiket tárgyalják, amikor a polgármester rémületes hírrel érkezik: titkos levelet kapott arról, hogy Pétervárról inkognitóban érkezik egy revizor, akinek az a feladata, hogy ellenőrizze a várost.
A hír hatására kitör a pánik. A város vezetői mindent elkövetnek, hogy elrejtsék a visszásságokat: a kórházban a betegek tiszta inget kapnak, a bíróságon libák szaladgálnak, az utcákat pedig kapkodva sepregetik. Ekkor érkezik a hír, hogy a fogadóban már két hete lakik egy gyanús fiatalember, aki nem fizet, és minden pénzét elköltötte. A város vezetői azonnal meg vannak győződve arról, hogy ő a revizor.
2. felvonás: A tévedés
A színtér a fogadó szobája. Itt ismerkedünk meg Hlesztakovval, a kis rangú pétervári írnokkal, aki kártyán elbukta minden pénzét, és most éhezik, ráadásul a fogadós sem akar neki több ennivalót adni. Hlesztakov gyáva, felületes, ám rendkívül nagyravágyó figura, aki szeret nagyravágyó illúziókban élni.
Amikor a polgármester belép a szobába, a rettegéstől dadog, Hlesztakov pedig a félelemtől azt hiszi, letartóztatják az elmaradt számlák miatt. A két fél teljesen elbeszél egymás mellett: a polgármester hízeleg, kenőpénzt (kölcsönt) ad át a „revizornak”, Hlesztakov pedig – miután észreveszi, hogy félnek tőle – fokozatosan átveszi a szerepet, és elkezdi élvezni a helyzetet.
3. felvonás: A hazugságok hálója
A polgármester átviszi Hlesztakovot a saját házába, hogy ott szállásolja el. Hlesztakovot elvakítja a fényűzés, a finom ételek és a nők közelsége. A polgármester felesége (Anna Andrejevna) és lánya (Marja Antonovna) versengve próbálják a kegyeibe férkőzni.
A harmadik felvonás csúcspontja Hlesztakov híres pétervári hencegése. A fiatalember teljesen belevész a saját hazugságaiba: azt állítja magáról, hogy ő vezeti a minisztériumot, irodalmi műveket ír (ő írta a Fregat Merket, sőt Puskin barátja), grófok járnak a lakására, és ő maga is fővezér. A jelenlévők tátott szájjal, áhítattal hallgatják a képtelenebbnél képtelenebb hazugságokat, és észre sem veszik azok abszurditását.
4. felvonás: A kenőpénzek özöne
Hlesztakov kijózanodik, és hirtelen rájön, hogy a város lakói pénzt adnak neki „kölcsönbe”. A kiszolgáltatott hivatalnokok sorban járnak nála, hogy pénzzel váltsák meg a kegyelmét. Hlesztakov gátlástalanul elfogadja a kenőpénzeket, és mindenkitől annyit kér, amennyit csak tud.
A helyzet tetőfokára hág, amikor Hlesztakov megkéri a polgármester lányának, Marjának a kezét, amit a szülők örömmel beleegyeznek. Hlesztakov, érezve, hogy a feszültség fokozódik, és a lufi hamarosan kipukkan, gyorsan elköszön: azt hazudja, hogy csak egy napra elutazik a gazdag nagybátyjához, de máris visszatér az esküvőre. Lóra ül és elmenekül.
5. felvonás: A katarzis és a néma jelenet
A polgármester és felesége már a jövőbeli pétervári fényűzést tervezik, barátaik pedig sorban gratulálnak nekik. A polgármester már képzeletben tábornoki rangban tetszeleg. Ekkor érkezik a postaigazgató, aki felnyitotta Hlesztakov egy elutazása előtt feladott levelét, amit a barátjának, Triapicskinnek írt.
A levélből felolvassák a megalázó igazságot: Hlesztakov kineveti a kisváros lakóit, a polgármestert egyenesen „tökfejnek” nevezi, és kiderül, hogy az egész csak egy nagy félreértés volt – Hlesztakov egyáltalán nem revizor.
A döbbenet és a mély megsemmisülés pillanatában érkezik a hír: megérkezett az igazi revizor Pétervárról, és a fogadóban követeli a hivatalnokok megjelenését. A darab a híres néma jelenettel zárul: a színpadon álló szereplők mozdulatlanná dermednek a rettegéstől, mint a kőbe fagyott szobrok.
Főbb szereplők jellemzése
- Skvoznyak-Drihmunov polgármester: Tipikus korrupt tartományi vezető. Célja a hatalom megtartása és a meggazdagodás. Mindenkit megveszteget, és mindenkitől elvárja a hódolatot. Saját magát ravasznak tartja, de végül saját hiszékenysége és bűntudata buktatja el.
- Ivan Alekszandrovics Hlesztakov: Kisrangú pétervári hivatalnok, a „nulladik” ember. Nincs saját identitása, mindig ahhoz idomul, amit a környezete vár tőle. Nem egy gonosz intrikus, hanem egy gátlástalan szélhámos, akit a véletlen sodor a hatalom csúcsára.
- Anna Andrejevna és Marja Antonovna: A polgármester felesége és lánya. Fő jellemzőjük a provinciális hiúság, a nagyvilági élet utáni vágy és a felszínesség.
- A kisváros hivatalnokai (Ambyosz Ljapkin-Tyapkin bíró, Hlopov iskolaigazgató, Artemy Zemljanika kórházigazgató): A rendszer korrupt, tehetetlen fogaskerekei, akik a hivatalukat csak saját pecsenyéjük sütögetésére használják.
A mű fő témái és üzenete
Gogol drámája mély morális és társadalmi kérdéseket vet fel. A darab legfontosabb rétegei a következők:
- A korrupció kritikája: A darabban nincs egyetlen becsületes tisztviselő sem. Mindenki lop, csal, veszteget és hazudik. Gogol nem egyedi esetként mutatja be a korrupciót, hanem az egész államszervezet alapköveként.
- A képmutatás és a látszatkultúra: A szereplők folyamatosan azt mutatják a külvilág felé, ami nem ők. A város csak akkor tiszta, amikor a hatalom ellenőrizni akarja; a hivatalnokok csak a büntetéstől félnek, nem pedig a bűnüktől.
- A bűnhődés elkerülhetetlensége: A darab végén a néma jelenet azt sugallja, hogy a morális rendet nem lehet a végtelenségig kijátszani. Az igazság (az igazi revizor) előbb-utóbb megérkezik.
Összegzés
Nyikolaj Gogol A revizor című műve messze túllut a korabeli orosz bürokrácia kritikáján. A darab ma is érvényes tükröt tart elénk: megmutatja, hová vezet a tehetségtelenség, a korrupció, a képmutatás és a kritika nélküli hatalom imádat. Hlesztakov alakja örök figyelmeztetés arra, hogy a felszínes ragyogás mögött gyakran csak üresség rejlik, míg a néma jelenet a bűntudat és a felelősségre vonás örök szimbóluma marad a világirodalomban.