Oscar Wilde: A canterville-i kísértet olvasónapló
Oscar Wilde nevé a legtöbb embernek a szellemes szalonkomédiák, a csillogó paradoxonok és a dekadens esztéticizmus jut eszébe. Azonban az ír zseni nemcsak a felnőtt olvasóközönséget bűvölte el, hanem a gyermekirodalmat is megújította. A canterville-i kísértet című kisregénye (vagy hosszabb elbeszélése) tökéletes példája annak, hogyan lehet a gótikus irodalom hagyományait humorral, társadalomkritikával és mély humánummal ötvözni. Ez az olvasónapló és érettségi tétel részletesen bemutatja a művet, amely kötelező vagy ajánlott olvasmányként is gyakran előkerül a középiskolás évek alatt, de irodalomtörténeti jelentősége miatt az érettségi tételek között is megállja a helyét.
Bevezetés és keletkezéstörténet
Oscar Wilde 1887-ben publikálta először a művét a The Court and Society Review című londoni lapban. A viktoriánus korban a kísértethistóriák rendkívül népszerűek voltak, különösen az angol lordok ősi kastélyairól szóló legendák. Wilde azonban nem egy újabb félelmetes horrort akart írni, hanem kifordította a műfaj kliséit. A gótikus regények összes kellékét felvonultatja – van itt vérfolt, éjféli nyögdécselés, lánccsörgés és évszázados átok –, de ezeket egy modern, pragmatikus, a borzongást üzletnek vagy gyerekes csínytevésnek tekintő amerikai család környezetébe helyezi. Ezzel a kontraszttal születik meg az a sajátos humor, amely a mai napig élvezhetővé teszi a történetet.
A mű cselekménye és szerkezete
A történet cselekménye egyenes vonalú, klasszikus szerkezetet mutat, amely epizódokból épül fel. A helyszín a Canterville-kastély Angliában, ahol Sir Simon de Canterville szelleme kísért már három évszázada, miután 1575-ben meggyilkolta feleségét, Lady Eleanort. A kísértet eddig félelemben tartotta a kastély mindenkori lakóit, ám a tulajdonos, Canterville lord eladja az ingatlant Mr. Hiram B. Otinynak, egy gazdag amerikai nagykövetnek.
Az Otile család érkezése és a kultúrák ütközése
Mr. Otis a feleségével, legidősebb fiával, Washingtonnal, a Virginia nevű bájjal teli tizenöt éves leánnyal, valamint két eleven ikerpárral (a „csillagok és sávok” nevű suhancokkal) érkezik meg a kastélyba. Az amerikai család tagjai teljesen mentesek a babonáktól. Amikor a házvezetőnő, Mrs. Umney megemlíti a padlón lévő vértócsát, amely Lady Eleanor halálának emlékét őrzi, Washington Otis azonnal le is takarítja egy modern tisztítószerrel, a Pinkerton-féle bajnok folteltávolítóval. Ezzel kezdetét veszi a kísértetálom rémálma: nem ő ijesztgeti az embereket, hanem fordítva, a család tagjai terrorizálják a szellemet.
A kísértet kudarca és megaláztatása
Sir Simon kétségbeesetten próbálkozik különböző ijesztő alakzatokban megjelenni. Először láncsörgetéssel próbálkozik, mire Mr. Otis átnyújt neki egy tubus Mott-féle naplemente kenőcsöt, hogy olajozza meg a láncait, mert azok zavarják a nyugodt alvását. Később, amikor a szellem felölti a legfélelmetesebb jelmezét, az ikrek rátámadnak, borsót lőnek rá a fúvócsövükkel, és álpárnákkal dobálják meg. Sir Simon teljesen kimerül, az önbecsülése darabokra hullik, és már nem a lakók elűzésén gondolkodik, hanem azon, hogyan menekülhetne meg az amerikaiak zaklatásaitól.
A fordulópont és a mélyebb rétegek
A történet nem marad meg a felszínes vígjáték szintjén. A fordulópontot Virginia Otis és a szellem találkozása hozza meg. Virginia az egyetlen a családban, aki nem bántja a szellemet, hanem megsajnálja. Sir Simon elpanaszolja neki a sorsát: háromszáz éve nem aludt, és a felesége testvérei halálra éheztették. Egy régi prófécia szerint azonban a bűnös lélek akkor talál nyugalmat, ha egy tiszta szívű leány sír érte, és imádkozik a bűneiért, valamint egy halálfa megvirágzik.
Virginia önként vállalja, hogy elindul a kísértettel a sötét, titokzatos dimenzióba, hogy segítsen neki a megváltásban. A család kétségbeesve keresi a lányt, aki végül épségben visszatér, kezében egy láda értékes ékszerrel, amit Sir Simon hagyott rá hálából. A történet végén a szellem végre békére lel, és eltemetik a kastély kertjében.
Főbb karakterek jellemzése
- Sir Simon de Canterville: A klasszikus gótikus kísértet paródiája. Büszke a bűneire, de a modern világban tehetetlennek bizonyul. Érzékeny, büszke lelkű, aki végül megváltásra talál.
- Virginia Otis: Az empátia és a tisztaság szimbóluma. Ő az egyetlen, aki átlát a felszínen, és nem a kísértetet, hanem a szenvedő embert (lépést) látja a szellemben.
- Mr. és Mrs. Otis: A modern, racionális amerikai polgárok megtestesítői, akik minden helyzetben a gyakorlatiasságot helyezik előtérbe.
- Az ikrek (Washington és a többi fiú): A csínytevések, a félelemmentes ifjúság és a játékosság képviselői, akik kiforgatják a tradíciókat.
Főbb motívumok és szimbólumok
A műben több fontos motívum is megjelenik, amelyeket az érettségin érdemes megemlíteni:
- A vérfolt: A múlt bűneinek és a tradíciónak a szimbóluma, amelyet a modern kor embere (Washington Otis) egy mozdulattal eltávolít. Ez azt jelzi, hogy a modern világ nem törődik a történelem súlyával.
- A prófécia: A romantikus drámák és legendák eleme, amely keretet ad a cselekménynek, és utat mutat a feloldozás felé.
- A megbocsátás és könyörület: Virginia karaktere mutatja meg, hogy a gyűlöletet és a meg nem értést csak szeretettel és együttérzéssel lehet legyőzni.
Összegzés
Oscar Wilde *A canterville-i kísértet* című műve sokkal több, mint egy egyszerű humoros kísértethistória. Egy finom iróniával átitatott kultúrakritika, amelyben a viktoriánus Anglia hagyománytisztelete csap össze az újvilági, modern pragmatizmussal. A mű a humor és a paródia mellett a megbocsátásról, a szeretetről és a bűnhődésről is szól, hiszen a kísértet végül nem a borzongatás által, hanem egy fiatal lány tiszta szíve révén találja meg az örök békét. Emiatt a kisregény mind a mai napig élvezetes olvasmány marad, amely méltán foglal el fontos helyet az irodalmi kánonban és az érettségi tételek sorában.