Molnár Ferenc: Egy, kettő, három olvasónapló

Molnár Ferenc Egy, kettő, három című egyfelvonásos komédiája a magyar drámairodalom egyik legszellemesebb, legdinamikusabb és leginkább hollywoodi tempójú darabja. Az érettségi vizsgán a magyar dráma, a komédia műfaja, valamint a modern üzleti világ és a művészet kapcsolatának témakörében találkozhatunk vele. Ez az olvasónapló és érettségi tétel minden olyan létfontosságú információt tartalmaz, amely a sikeres felelethez vagy írásbeli dolgozathoz szükséges.

Bevezetés és műfaji meghatározás

Molnár Ferenc (1878–1952) a 20. század eleji magyar próza és drámairodalom egyik legismertebb, nemzetközileg is legkeresettebb szerzője. Műveire a szellemes párbeszédek, a könnyed elegancia, a pesti humoreszk hangulat, valamint a mesteri dramaturgia jellemző. Az Egy, kettő, három (1922) egyfelvonásos vígjáték, amely a komédia, a szatúra és a bohózat elemeit ötvözi.

A darab alaptézise, hogy a modern kapitalista világban, a pénz és az üzlet birodalmában minden megvásárolható, minden elintézhető, és a legbonyolultabbnak tűnő emberi problémák is megoldhatók, ha valaki birtokában van a megfelelő logikának, határozottságnak és tőkének. Molnár ebben a művében önmagát is parodizálja: a gyorsan pergő, hatásos színházi technikát ülteti át a nagytőke világába.

A mű keletkezéstörténete és kontextusa

Molnár Ferenc az 1920-as évek elején már ünnepelt drámaíró volt, akinek darabjait nemcsak Budapesten, de a Broadwayn és a párizsi színházakban is sikerrel játszották. Az Egy, kettő, három tökéletesen illeszkedik abba a sorozatba (mint például a A testőr vagy a Játék a kastélyban), amely a színház és a valóság határán játszódik, és a szerepjátszást mint az emberi létezés alapvető formáját mutatja be.

A darab főhőse, Norrison igazgató, a modern kor embere, aki számára az idő pénz, és az élet egyetlen nagy üzleti vállalkozás. A két világháború közötti Európa gazdasági és társadalmi átrendeződése, az amerikai típusú hatékonyság betörése az öreg kontinensre mind tetten érhető a műben.

Cselekményvázlat és szerkezeti egységek

A dráma cselekménye rendkívül sűrű és feszült. Nincsenek üresjáratok; a darab első percétől az utolsóig maximális fordulatszámon pörög.

A kiinduló helyzet (Expozíció)

A helyszín egy elegáns bank igazgatói irodája. Norrison, a minden hájjal megkent, rendkívül határozott bankigazgató éppen titkárnőjével diktálja a leveleit, miközben percenként csörögnek a telefonok. Norrison élete a precizitás mintája: pontosan tudja, hogy a felesége, a szeretője és az üzleti partnerei mikor lépnek színre.

A nyugodt napot azonban váratlan vendégek zavarják meg. Megérkezik Grófárd Antal, egy elszegényedett magyar főnemes, valamint Lidike, Norrison titkos szerelmének (Grófárd özvegy nagynénjének) a lánya.

A bonyodalom

Kiderül a katasztrófa: Lidike a nyáron, egy olaszországi utazás során összeházasodott egy teljesen ismeretlen, alacsony származású fiatalemberrel, bizonyos Antallal, aki jelenleg pincérként dolgozik. Sőt, Lidike teherbe esett. A fenséges grófi család ezt a rangon aluli házasságot botrányosnak tekinti, és azonnali érvénytelenítést követel, különben kitör a családi háború.

Norrison, aki eddig a pillanatig a rideg bankár szerepét tette le az asztalra, hirtelen átveszi a válságstáb vezetését. Nem a morális kérdések érdeklik, hanem a hatékonyság: hogyan lehet ezt a botrányt eltüntetni ötven perc alatt?

A kibontakozás és a csúcspont

Norrison magához rendeli az ifjú férjet, a pincért. A fiatalember belép az irodába, és halálra van rémülve. Norrison azonban nem lehurcolja, hanem egy elképesztő pszichológiai és üzleti manőverbe kezd.

Megállapítja, hogy a pincér rossz helyen van. Egy ilyen intelligens, jó megjelenésű fiatalembernek nem tálcát kell hordania, hanem karriert kell csinálnia. Norrison öt perc alatt:

• Gyári munkásból előbb tisztviselővé, majd igazgatóhelyettessé lépteti elő a fiút (papíron).
• Gondoskodik arról, hogy a fiú hivatalos állami kitüntetést kapjon.
• Kibérel számára egy luxusvillát és gépkocsit biztosít.
• Elintézi, hogy a fiút rövidesen örökbe fogadja egy gazdag amerikai milliomos.

A pincér ámulva nézi a bankigazgatót, aki a szeme láttára teremt meg egy senkiből egy befolyásos, vagyonos urat. Mire a grófi rokonok visszatérnek, hogy elítéljék a rangon aluli házasságot, már nem egy szegény pincér áll előttük, hanem a társadalom megbecsült, gazdag és fényes jövő előtt álló ifjú titánja, akibe a grófi család hirtelen bele is szeret.

A megoldás (Katarzis helyett happy end)

A darab végén mindenki boldog. A grófi család elfogadja a házasságot, mert az ifjú már nem rangon aluli, a fiatalok szerelme megmenekül, Lidike apja megnyugszik, Norrison pedig elegánsan visszatér a napi rutinjához, bebizonyítva, hogy számára ez a bravúr csak egy rutinmunka volt a sok közül.

A dráma főbb szereplői

Molnár mesterien építi fel a karaktereket, akik típusfigurák is egyben, de egyéni vonásokkal is rendelkeznek:

• Norrison igazgató: A darab motorja. Intelligens, cinikus, mégis lekötelezően sármos. Nem ismeri a „nem lehetséges” kifejezést. Számára az emberi kapcsolatok matematikai egyenletek.
• Lidike: A naiv, szerelmes fiatal lány, aki még hisz a romantikában, de tehetetlen a családja konvencióival szemben, amíg Norrison meg nemmenti.
• Antal (a pincér): A kezdetben gyámoltalan, lenézett fiatalember, aki a környezet hatására villámgyorsan idomul a kapitalista sikerember szerepéhez.
• Grófárd Antal és a rokonok: A letűnt, de még mindig gőgös arisztokrácia megtestesítői, akik számára a név és a származás mindenek felett áll, de a pénz szagát ők is azonnal megérzik.

Fő témák és motívumok

Az érettségi felelet során érdemes kiemelni a mű mögött meghúzódó mélyebb társadalmi kérdéseket is:

A pénz és a hatalom mindenhatósága

A darab szatirikus éle abból fakad, hogy Molnár leleplezi a polgári társadalom képmutatását. A grófok eredetileg megvetik a pincért, de miután Norrison papírokkal igazolja a fiú vagyonát és státuszát, a származás kérdése azonnal háttérbe szorul. A pénz nemcsak bűnöket mos tisztára, de a családi fát is átírja.

A szerepjátszás és a színház a színházban

Norrison tulajdonképpen rendezőként viselkedik az irodájában. Forgatókönyvet ír, szerepeket oszt ki, jelmezeket (illetve társadalmi státuszt) biztosít, és dirigálja a szereplőket. Molnár ezzel azt üzeni, hogy a modern élet maga is egy nagy színház, ahol az érvényesüléshez jó szerepre és határozott rendezőre van szükség.

Komparatisztika és recepció

Ha az érettségin összehasonlító feladatot kapsz, az Egy, kettő, három tökéletesen párba állítható más Molnár-művekkel (például A Pál utcai fiúk morális kérdéseivel vagy a Játék a kastélyban színházi illúzióival). De remekül rokonítható a 20. századi abszurd drámákkal vagy a kabaré tradícióival is.

A kritika kezdetben könnyed „bulvárdarabnak” tekintette, az idő azonban igazolta Molnár zsenialitását: a darab éleslátása a bürokrácia, a gyors karrierek és a manipulatív kommunikáció terén ma aktuálisabb, mint valaha.

Következtetés

Molnár Ferenc Egy, kettő, három című egyfelvonásos komédiája a magyar drámairodalom gyöngyszeme, amely könnyed formában tár elénk komoly társadalmi igazságokat. Norrison alakján keresztül a szerző bemutatja, hogyan képes a logika, a határozottság és a tőke pillanatok alatt átalakítani a valóságot. Az érettségi vizsgán ezzel a művel bizonyíthatjuk, hogy átlátjuk a 20. századi vígjátékirodalom struktúráját, és képesek vagyunk felismerni a mélyebb szatirikus rétegeket a csillogó, szellemes felszín alatt.