Molière: A fösvény olvasónapló

Molière, a 17. századi francia klasszicizmus egyik legjelentősebb drámaírója, a komédia mestere volt, aki műveiben kíméletlenül leplezte lekora társadalmának visszásságait, álszentségét és emberi gyengeségeit. A fösvény (franciául: L’Avare) című ötfelvonásos vígjátéka a világirodalom egyik legismertebb darabja, amely a kapzsiság és a pénz rabjává vált ember lélektani és komikus portréját rajzolja meg. Az érettségizők számára ez a mű kulcsfontosságú, hiszen magában hordozza a klasszicista dráma szabályait, a vurstli-vígjátékok elemeit, valamint Plautus antik komédiáinak hagyományát is.

A mű keletkezéstörténete és irodalmi előzményei

Molière 1668-ban mutatta be A fösvény című darabját a párizsi Palais-Royal színházban. A komédia nemaratott azonnali, elsöprő sikert a bemutató idején – a közönség még nem volt teljesen vevő a mélyebb társadalomkritikára, és sokan túl nyersnek találták a stílusát. Az idők folyamán azonban a darab elfoglalta megérdemelt helyét a drámairodalom csúcsán.

Az antik és reneszánsz gyökerek

Molière nem a semmiből teremtette meg Harpagon figuráját. A darab cselekménye és alaphelyzete mélyen gyökerezik az irodalmi hagyományokban:

• Plautus: A római drámaíró A bögre (Aulularia) című komédiája szolgált közvetlen mintaként. Plautusnál Euclio rejti el a kincsét egy bögrében, hasonló paranoiás rettegésben élve, mint Molière Harpagona.
• Olasz reneszánsz komédia (Commedia dell’arte): A típusfigurák, a cselszövő szolgák és a szerelmes fiatalok alakjai mind innen merítenek ihletet.

A dráma szerkezete és szereplőgárdája

A klasszicista drámaírás szabályait követve Molière betartja a hármas egység (hely, idő, cselekmény) követelményét is bizonyos határok között, bár a vígjátéki formátum lazább szerkezetet enged meg. A cselekmény egyetlen nap alatt játszódik Harpagon házában.

A főbb szereplők bemutatása

• Harpagon: A darab főhőse, a mániákus fösvény özvegyember. Nevét a latin harpago szóból kapta, ami rablót, harácsost jelent. Minden gondolata a pénz körül forog, a vagyonát a kertben elásott kazettában őrzi, és még a saját gyermekeit is riválisként vagy kiadásként tekinti.
• Cléante: Harpagon fia, aki szerelmes a szegény Mariane-ba. Apjával nemcsak érzelmi, hanem pénzügyi konfliktusban is áll.
• Elise: Harpagon lánya, Valére szerelmese. Apja őt egy gazdag, de idős nemeshez, Anselme-hez akarja kényszeríteni pénzért.
• Valére: Elise szerelmes, aki gazdag nemesnek adja ki magát, és Harpagon szolgálatába szegődik, hogy a lány közelében maradhasson és elnyerje az apa bizalmát.
• Mariane: Cléante választottja, aki mellesleg Harpagon is feleségül kíván venni.
• Fecske (La Flèche): Cléante leleményes szolgája, aki megszökteti Harpagon aranyait, ezzel elindítva a drámai tetőpontot.
• Jakab (Maître Jacques): Harpagon szakácsa és kocsisa egy személyben. Őszinte, szókimondó figura, aki egyszerre próbál igazságot tenni és megfelelni a gazdájának.

A cselekmény kibontakozása és kulcselemei

A darab cselekménye klasszicista módon egy alapproblémából indul ki: Harpagon beteges kapzsisága mérgezi a családi légkört. A bonyodalom akkor hág a tetőfokára, amikor kiderül, hogy apa és f ugyanabba a lányba, Mariane-ba szerelmesek, miközben Harpagon házasodni készül, de természetesen hozományt vár, nem pedig költséget.

A konfliktusok hálója

Harpagon zsugorisága minden emberi kapcsolatot megnyomorít. Nemcsak a gyermekeit fosztja meg a boldogságtól, de uzsorásként is tevékenykedik a háttérben – és a sors fintoraként saját fiának ad pénzt hatalmas kamatra anélkül, hogy ismerné a fiatalember kilétét.

A fordulópontot Fecske betörése hozza el: a szolga megtalálja és elássa helyett a kertből elhozott aranykazettát. Harpagon kétségbeesése a darab legfőbb komikus csúcspontja. Amikor ráébred, hogy ellopták a kincsét, hisztérikus rohamot kap, és a nézőtérhez fordulva kéri a közönség segítségét.

A műzárlat és a komédia megoldása

A darab végére a szálak váratlan és szinte valószínűtlen módon bogozódnak ki. Előkerül Anselme, aki nem más, mint Valére és Mariane elveszettnek hitt édesapja (egy hajótörés során szakadtak el egymástól). Anselme ráadásul rendkívül gazdag, így vállalja mindkét esküvő költségeit, sőt még azt is, hogy kifizeti a fiának a felmerülő kiadásokat.

Harpagon számára azonban a happy end csak látszólagos: bár visszakapja imádott aranykazettáját, a boldogságát nem a családja egysége vagy a gyermekei öröme jelenti, hanem az, hogy újra átölelheti a pénzét. A darab végén ő maradt az egyetlen magányos figura.

Komikumtípusok A fösvényben

Molière mesterien alkalmazza a különböző komikumformákat, amelyek együttesen teszik felejthetetlenné a művet:

• Jellemkomikum: Harpagon egész lénye egyetlen mániára épül. Minden cselekedetét a fösvény logika határozza meg (pl. az esküvői vacsorán a túl sok étel miatti aggódás).
• Helyzetkomikum: A félreértések sorozata, például amikor Harpagon azt hiszi, hogy Valére az aranyáról beszél, miközben Valére Elise-nek vall szerelmet.
• Beszédkomikum: A szereplők ismétlődő fordulatai, Harpagon paranoiás kérdései („Kicsoda? Mit mondott?”).

Összegzés és recepció

Molière A fösvény című műve évszázadok óta mit sem veszített aktualitásából. A pénzközpontú világ, a vagyoni érdekek előtérbe helyezése az emberi kapcsolatokkal szemben ma is ugyanolyan égető probléma, mint a 17. századi Franciaországban. Az érettségizők számára a darab kiváló példája a klasszicista drámaírói technikának, a típuskomédiának, valamint annak, hogyan lehet a nevettetés eszközével mély társadalmi és emberi igazságokat feltárni.